Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

menj tovább… /hozzám legközelebb álló/

http://www.youtube.com/watch?v=e2dV0qZp_n0&feature=related

2010. augusztus 24. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

menj tovább…

http://www.youtube.com/watch?v=Cq0UFe_F9Rs&feature=related

2010. augusztus 24. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

menj tovább

http://www.youtube.com/watch?v=HtT_gACJ6wc

2010. augusztus 24. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

gondolat

Hiszünk. Merünk hinni. Kell, hogy hinni tudjunk.

Kéznyújtás. Lehetőség. Megadjuk.

Miért? – utólag kérdezik sokan.

Mert kell. Az ember társas lény.

Hiszi, hogy most…

..és nem. Megint nem.

Káposztalevelek visszaszedegetése.

Visszaragasztgatás.

Gyorsan.

De az illesztés pontos.

Pontosabb, mint előtte.

Kevesebb a rés.

 Kéznyújtás a semmibe.

Csalódás.  Magamban?

(Mindig magamban keresem a hibát.)

Lassú lennék?

Számomra az idő fontos.

Fontos a kézfogás.

Fontos a mosoly.

Fontos a felépítés.

A kapcsolatoké is.

A megismerés.

A titkos megismerése.

A másik megismerése.

A másik egy titok.

Megengedi?

‘S Te? megengeded?

Érzed, hogy nem jó így…

Nem érzed, hogy jó így…

Érzed, hogy így nem jó…

kinek?

Neked!

…mert nem Te vagy!

Kezdesz elveszni.

Még jó, hogy időben…

de visszaút már nincs!

Már nem ugyanaz vagy.

Már más lettél.

…és elindulsz az úton…

2010. augusztus 24. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Ez csak egy nap…

A szabadságom utolsó napja.  Ez a hír pillanatokra fizikai fájdalmat okoz, pillanatokra elkeserít, de az élet már csak ilyen… A napok eltelnek és jön utána a következő. Előre. Előre figyelünk…. Legalábbis előre kell, hogy figyeljünk… szerintem… 🙂

2010. augusztus 24. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

…álmainkban

“…………álmainkban talán mindnyájan repültünk már a kék égen, szabadon… De jó lebegni, könnyűnek lenni – pont a helyünkön lenni!

Jó, mikor leoldódhat rólunk napjaink súlya, fegyelme, erőfeszítése… Lebegni langyos tóban, sétálni zizegő hóesésben… pár percre, pár órára gondtalanná válni, szívedet elcsendesíteni, a percre figyelni? Hagyni, hogy tovafusson melletted az élet. Te állsz, lemondva a rohanás eksztázisáról, dolgok birtoklásáról, kiérdemeléséről, célul kitűzéséről…

Állsz elengedett, nyitott szívvel, nyitott tenyérrel, várakozva, bizalommal, szótlanul – s egyszer csak belépsz az idő tengelyébe… a perc megnyílik, tied lesz… a tenyeredbe simul. Az ilyen perceket nem felejted el soha. Az ilyen percek gazdagok – békéjük betölti lelkedet, erővel szellemedet… Benned mélyen egy ajtó nyílik, melyen át mint remegő, törékeny buborékok – ajándékok úsznak felfelé… mind a tied. Ez csoda… Ez találkozás… De ehhez meg kell állnod, csönd tebenned, mit csak te teremthetsz – s titkok tudója lehetsz… “

2010. augusztus 22. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

közelér

11. Tapeunderground – Közelér

2010. augusztus 22. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

mára

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon\” Chaplin

2010. augusztus 22. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Mi vezérelt ahhoz, hogy nekiálljak írni? A mai nap? Az elmúlt hetek? Régóta foglalkoztat a gondolat, régóta gondolkodom rajta. Szeretném megosztani a gondolataimat, az érzéseimet, a történéseket…

 Néha cifra dolgok történnek velem, körülöttem. Most például találkoztam egy boszorkány férfival. Szerinted léteznek? Szerinted ma, 2010. augusztusában egy férfi elmondhatja magáról, hogy Ő Sámán? Eddig a földön két lábbal álló embernek hittem magam. (Szerintem ma is az vagyok, csak “kos” lévén a két láb inkább duplázódik. 🙂 ) Az emberek élik a mindennapjaikat, soknak fel sem tűnik, hogy a dolgoknak, a történéseknek esetlegesen másik oldala is van. Valóban fentről irányítják az életünket? Valóban mi csak szereplői vagyunk egy teljes egésznek?” 

Lehet, hogy belenyúltam a darázsfészekbe? Lehet, fogok kapni “jót” s “rosszat” egyaránt. Vállalom…. beszéljünk róla. Győzzetek meg!

Mit tapasztaltam?  Mintha a fejembe láttak volna… 🙁 Mintha folyamatos ellenőrzés alatt lettem volna tartva… Mintha egyfolytában bizonygatnom kellett volna az igazamat, még a gondolataim igazát is. Nehéz, zavaros időszak… a harmadik hónap végére azt éreztem, hogy összenyom ez az érzés….

2010. augusztus 22. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Helló Világ!

Sziasztok!

2010. augusztus 22. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás