Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

csillagok…

Vajda János  Csillagok
Ha illatos, ábrándos éjen
Elnézem a sok csillagot;
Merengve a végetlenségen,
Elgondolom, döbbenve érzem,
Mi semmiség, parány vagyok!
E ragyogó napok fényteste
Mily óriási, szertelen.
Nagyságuk titkait keresve,
Hogy rémül el kétségbeesve
A legmerészebb képzelem!

Csigává törpülök ijedten;
Féreggé őrl a gondolat:
Mi ez a lét, mi maga itten
E vergődő rabképzeletben
Az öröklét – egy pillanat?
/részlet/

2010. október 31. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | 2 hozzászólás

Csak csendesen

Wass Albert:
Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár, a Csend harmóniája ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem…
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen…

2010. október 31. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

Mindennapi kenyér

Reményik Sándor

Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.

2010. október 30. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

…elkezdődött a hét…

Hétfő.

Békesség.

Reggeli kócosság.

Békesség.

Reggeli sietség.

Békesség.

Munka.

Mosoly.

Békesség.

Magyarázat.

Békesség.

Nyugalom.

Békesség.

Tiszta lapok.

Békesség.

Fehér lapok.

Békesség.

Este.

Békesség.

Kitartás.

Békesség.

Álmok.

Csendes békesség.

2010. október 25. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

A jóság érthetetlen…

A jóság érthetetlen. Mindannyiszor váratlan. Az előzményekből nem következik. Amennyire pontosan lehet tudni, mi az emberi rosszaság, annyira kevéssé lehet tudni, hogy mi a jóság. Az mindig konkrét helyzettől függ. Van, amikor a konok számonkérésem tesz jót a másiknak, van, amikor az ellenkezője. Az egyik embert magára kell hagynom, hogy jót tegyek vele, a másiknak a kezét sem szabad elengednem. Lehet a haragom is jóság. Máskor, igen gyakran, jóságom csakis teljes némaságomban nyilatkozhat meg, abban, hogy egy szót sem szólok, hallgatok, holott joggal kifejezést adhatnék haragomnak.
Joggal?
Ez a szó a jósággal összefüggésben nem jelent semmit.

(Kornis Mihály)

2010. október 23. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

minden nap….

“Minden nap ajándék, melyről csak találgatni tudjuk, hogy kitől adatott. Minden nevetés kincs, melyről csak sejteni tudjuk, hogy miért is cseng oly tisztán. Minden találkozás maga az Élet, s erről jóformán el sem töprengünk.”

2010. október 22. péntek Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

gondolatok mára…

A változásról golndolkodtam mostanában sokat…

Arról, hogy mennyi sokat jelenthet egy könyv, egy dal, vagy akár egy mondat is a mindennapokban…

Adhat erőt, nyújthat bátorságot, megmutathatja a megbékéléshez vezető utat.

S miért van az, hogy egy zene hallatán lelkünk kisimul. Megbékél. A háborgás messze-messze tűnik.

Apró dolgok alkotják az ember mindennapjait, apró dolgok azok amik az embert emberré teszik…észrevétlen.

 S melyek ezek az apróságok?

Talán a türelem a másik iránt, talán a mosoly csillanása a szemünk sarkában… Talán az, hogy nem lépünk át az embertársainkon, hanem kinyújtjuk feléjük kezünket… Talán az az apróság, hogy eltűnik az elégedetlenkedés innen belülről… Néha elég annyi, ha meghallgatjuk a másik szavait. Odafigyelünk rá. S ettől Ő hálássá válik,é s csak mesél, csak mesél, csak mesél… Érzi, hogy van kihez szólnia. Ez nagy szó ám… olyan emberek között főleg nagy szó, akiket hiába vesz körül sok ismerős, mégis egyedül érzi magát…

A változást nem is fontos, hogy meglássák… elég, ha mi érezzük. Ha érezzük, hogy valami simává vált. Mintha az ágyon a gyűrött takaró redői kezdenének eltűnni… Amikor a tenger vize lecsendesedik… Ennyi csak…

…egy simogatás… egy mosoly… innen belülről.

Leonard_Cohen_-_Hallelujah

2010. október 22. péntek Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

…és megint egy péntek

..és megint ragyogóan süt a nap. Megint csalogat, csiklandozva hívogat… szemtelenül bemosolyog az ablakon.  A reggel még deres volt… az autók szélvédőjére a lerakódott  pára  ráfagyva vont opálos réteget .  A kora reggeli időben igencsak télies érzettel indulhattunk útnak.  Most pedig? A rosszkedvet elfelejtve kacagó napsütésben sétálhattunk hazafelé. Már aki olyen szerencsés helyzetben van, hogy pénteken 2 óra után már hazafelé tart.

A kedvünk is jobb, a fáradtság is olybá tűnik messze szaladt… Igaz a falvelek rozsdásodnak, igaz a pázsit mintha gyérült volna, igaz az út mentén a virágágyásokban már az árvácskák lila-fehér-sárga kavalkádja integet az autóknak… igaz, hogy visszavonhatatlanul ismét beköszöntött az ősz. Mégis az ilyen napok mennyivel szebbek mint amikor borongósan húzzuk magunkra a kabát kapucniját is…

Szeretem az őszt is. Persze közel sem annyira mint amikor a tavasz illata hívogat…

Az ősz minden évben az elmúlást hozza magával. Szépen lassan levetkőzik a természet… Megfigyelhetjük mennyire védtelenné válik. A fák csupasz ágakkal nyújtózkodnak az ég felé… a hideg szél ellen nincs mi megvédje a bokrokat.  A föld is másképp feketéllik, mintha eltűnt volna belőle az élet… mintha árvává válna… 

Az ablakom alatt a hatalmas gesztenyefa még a lombkoronáját megtartotta… még a levelek kapaszkodnak az ágakba… de már a színük rég nem haragoszöld… már rozsdás… már fakó… de attól még csodálatos.. Most kell majd elindulni színes faleveleket gyűjteni….

2010. október 22. péntek Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

vannak vidékek…

Kányádi Sándor: Vannak vidékek

Vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez, csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül.

2010. október 19. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

ízek imák szerelmek…

Szombaton láttam a filmet.  Nagy hatással volt rózsaszínű lelkemre.

De talán most nem az általam látottakat szeretném kritizálni, hanem inkább az érzéseket leírni amiket a felszínre hozott, amik azóta itt vannak velem… két napja… reggel, s este….

A csokoládé ízét érzem azóta a számban.  A csokoládé selymét, szétomló bársonyának símogató érzését. Érzem a kakaó kesernyés pikáns jelenlétét, a vaj símogatását…

Érzem a hitet, érzem a kitartást, érzem a reményt….

Imába foglalom a bánatot, imába foglalom a fájdalmat, imába foglalom a bizonytalant, imába foglalom a hitet…

Lelkemet felkészítem a jövőre… hittel, reménnyel….

A szerelmek pedig?

Az ember életében vannak megállók…  Az ember maga egyedül indul útnak… Vannak emberek, kik a hosszú utazása során társul szegődnek… vannak kik csak apró megállók… De mind ott hordozza az üzenetét. Nekünk. A Nagy Utazónak.

Az én utam? Kaptam társul csodálatos embereket kik elkísértek… Volt aki örökre nyomot hagyott… volt ki csak annyi ideig állt meg míg átadta üzenetét…

Kaptam társul két csodálatos gyermeket… Még itt vannak…. de az útjuk már az elágazás felé vezet…

Most?

Most megyek a kétkerekű biciklimmel és az arcomat a nap felé fordítva élvezem az életet… Eat Pray Love – Eddie Vedder Music Video

2010. október 18. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás