Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

Álmodtam egy éjjel…

apró angyal jött, s átkarolt.

Fogott, szorított erősen

és pici szívem hangosan dobolt.

Puha karjával megfogott,

és csöpp szája csilingelt, kacagott,

fekte szemében apró kristályokként

a vidámság reám ragyogott.

Aranyos fénnyel játszott a szobában,

narancs-bíbor gyertyaláng lobbant,

tam-tam, s a szívem dobbant,

s álmomban boldog voltam ott.

2010. november 29. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

a pillanatokért…

Vannak pillanatok mikor úgy érzed minden tökéletes,
Vannak pillanatok mikor azt hiszed jobb már nem jöhet.
Vannak pillanatok mikor mégis muszáj rádöbbenni…
Vannak pillanatok mikor érzed, most kell elmerengni…

Lehet pillanat mit visszasírnál,
Lehet pillanat mit megállítnál.
Lehet pillanat miből nincs több,
Lehet a pillanat mi az örök.

És mész előre, mert tudod, hogy menni kell,
És mész előre, mert hiszed, hogy hinni kell.
És mész előre, mert az utat járni kell,
És mész előre, mert tudod, hogy várni kell.

Vársz, mert egyszer megálmodtad,
Vársz, mert hiszed a megálmodtat.
Vársz, bár nehéz a türelem,
Vársz, bár érzed ez gyötrelem.

Addig is? elkapod a pillanatot.
Addig is? megéled a pillanatot.
Addig is? mosolyogsz, bár néha fáj.
Addig is? mosolyogsz, mert tiéd a világ!

2010. november 29. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

Amikor majd…

“Amikor majd megöregszem, bolondos szívet akarok.
Egy olyan szívet, amelyik bukfencet vet és játszik,
egy szívet, amelyik nem felejt el álmodni.
Egy olyan szívet akarok, amelyik már megismert
néhány dolgot, de mégis mosolyog.
Amikor majd megöregszem bolondos szívet akarok.”

2010. november 28. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Van az úgy…

Van az úgy, hogy elveszel.

Van az úgy, hogy elhiszed.

Van pillanat, miben elveszel.

Van pillanat, amikor elhiszed.

De jön, mikor felébredsz.

De jön, mikor elveszel.

De már van, amit eltehetsz.

De már van, amit elhihetsz.

S ekkor tudod, nem szabad.

S ekkor tudod, a pillanat elszaladt.

2010. november 28. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Miben lehet reményünk?

Abban, hogy a rossz mellett ott áll a jó is. Azért van jó, mert rossz is van: mindkettő a szabad ítélet, a szabad akaratunkból származó döntés következtében jön e világra. Másfelől: amiként fenn van, úgy lenn is van.
Megnyugtató, nem?
Vagy talán nem is olyan megnyugtató. De így igaz. Ha van balra, akkor van jobbra is. Ha van kicsi, létezik a nagy is. A jóság, éppúgy mint a rosszaság, az emberi világban mindenütt jelen van. Ámbár kiszámíthatatlan időközönként, de mindenkiben van jóság. Igaz, nem úgy, mint amire a másiknak eleve számítania lehet.
Hanem úgy, mint amiben szabad reménykedni.
Esetleg igen, esetleg nem. Az ember rosszaságára bízvást számíthatunk minden helyzetben, magad felől és más irányából egyaránt. Viszont, ha bajba kerülve, a másik jóságára is okvetlenül számítasz, alighanem csalódni fogsz. Meg is érdemled. Minden egyébtől függetlenül, mondd: te mindig, minden körülmények között jó vagy? Biztosan lehet rád számítani mindenkinek?
De reménykedni szabad a másik jóságában.

(Kornis Mihály)

2010. november 18. csütörtök Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

A remény…

A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor jólmennek a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egyjónak ígérkezô üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a derűlátással. Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel járunk, akár nem. Ez a remény erôt ad, hogy éljünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat még reménytelennek tűnô körülmények között is. Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet és végső soron remény nélkül éljünk.
(Václáv Hável)

2010. november 16. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

vannak pillanatok…

Vannak pillantok, amiket meg kell élni.

Vannak pillanatok, amiket át kell élni.

Vannak emberek, akikkel jó együtt lenni.

Vannak emberek, akiket öröm megismerni.

Vannak érzések, amiket nehéz leírni.

Vannak érzések, amiket nehéz megírni.

Egyszerűen, csak meg kell élni.

Egyszerűen, csak át kell élni.

Egyszerűen, csak érezni, hogy jó együtt.

Egyszerűen, csak hallgatni, mert jó együtt.

🙂

Ez volt a két hét.

2010. november 15. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Szépség

Az elmúlt hetekben feltöltődtem. 

Feltöltött a természet szépsége, feltöltött az őszi napsugár, feltöltött a színes faleveleken játszó napsugár, feltöltött a víz mindennapos közelsége, éltető ereje.

Az ajándékba kapott meleg napok nem csak a sétáló emberek arcát símogatták folyamatosan,  de eljutott a melegség a lélek belsejébe is, mosolyt, békét, nyugalmat rajzolt a napfürdőzők arcára.

A padon ücsörögve az életet adó fény felé fordították az emberek az arcukat, még a napszemüvegek is lekerültek, nem kellett védelmük mögé bújni… a kellemes őszi napsütés már nem bántotta a szemeket… igaz, még apró ráncokat rajzolt a mosolygós arcukara, ha belenézve próbáltak feltöltődni… Símogató ez már, semmiképp sem bántó napfény…

Az őszről mindig is tudtuk, hogy a minket átölelő világot átszinezi, megfesti… De az őszről eddig azt gondoltuk, hogy sötétséget hoz, az elmúlás gondolatát hordozza, a befelé fordulás időszakát jelenti… Ezek a napok az életről szóltak. Az élet szeretetét hordozták. Ajándékba kaptuk mindannyian…

Köszönöm.

2010. november 14. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás