Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

álmok

Színesben álmodott,

ceruzákkal megrajzolt,

virágos mező varázslata.

Virágok bódító illata,

Csodák csillogó pillanata,

Reszkető könnycsepp magánya.

Kezek érintése,

 illat ismerős bódulata,

bőröd érintése.

Álomban az álom,

túlrepít az álmon

s elhiszem:

nem álmodom.

2011. január 30. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

mosoly

Boldog mosoly.

Kedves mosoly.

Kényszerű mosoly.

Határtalan mosoly.

Kétségbeesett mosoly.

Bizakodó mosoly.

Boldog mosoly.

2011. január 30. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Weöres Sándor A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

2011. január 30. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

A LÉNYEG

“A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik. ”

2011. január 30. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

hiszem, hogy eljössz…

Bijou-Tánc

2011. január 29. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Boldogság

Csodás rendfenntartó egyensúlyoz
lelkemben, szárnyra kap értelmem,
liliom-ágyról ha röpít vágy hozzád,
megálljt parancsol a mérlegelő én…
Nem űzhet többé szerelem-kórság,
sem kínos érzés, öt-érzék szégyene
gurul az akarat márványasztalán…
Higgadt nyájas szavak közt bóklász
erdei kedvem. – Csendembe búvó
csermely cseng csitítva láng hevét.
Nincs végzet, új dal veszi kezdetét
– Beindul az égies földi bál: szűz
tánc – jégen piruettező kislány –
gyermekkori kép:lengő hologram
– jégvirágos tavon sikló élet, –
a mesénél is boldogabb érzet
árad valami kegyelem folytán, –
s végigtáncolok létem színpadán.
  Nagy Zsuzsanna 

2011. január 29. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

Pillanat…

Egy mosoly.

Egy pillantás.

Ráncok a szemed körül.

Huncut gödröcskék a mosoly mentén.

Hangod símogatása.

Pillantásod simítása.

Érintésed ébresztője.

Pillanat ébresztője.

Gondolatok ébresztője.

A jövő ébresztője?

🙂

2011. január 29. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Lehúnyt szemmel….


“Csak nézz a nap mögé, …
nézz a felhőkön túl, –
de ne emeld fel a fejed, –
ott fenn, csak vihar dúl.

Legyen sötét,
szemhéjad takarja el a fényt, –
legyen csend, –
áradjanak a hangok feléd.

Csak nézz vissza a Végtelenbe,
a szem úgysem lát odáig, –
húnyd csak be, –
lassan majd elérsz a csodáig.”

Komáromi János verse

2011. január 23. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

A csend

A csend mesél.

A csend hallgat.

A csend megnyugtat.

A csend símogat.

A csend megölel.

A csend elvisel.

A csend távolít.

A csend közel visz.

A csend veled van.

A csend benned van.

2011. január 23. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

valami mindig hiányzik….

Elveszett a reggeli félhomályban,

vízcseppek törölték nyomát,

s a köd ráborította   kabátját.

 A hosszú úton elveszett…

A színek megfakultak rég,

még a ceruzák is csak szürkék.

Ez csak egy apró megálló.

A táncoló vihar elől megvéd,

a vándor itt pihenteti testét.

A vizes függöny eltűnik,

s ő tovább álmodja álmát,

A szivárvány hidat épít  az égre,

és az új színek átölelnek tüstént.

S megkerül a reggeli félhomályban.

A nap előre rajzolja hosszú útját,

Kacagva kíséri az örök optimistát…

2011. január 12. szerda Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás