Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

az utakról

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a  hivatalba, a kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

Márai Sándor

Ég és föld

2011. március 31. csütörtök Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Esti gondolatok…

A napok elrepülnek felettünk, mellettünk vagy velünk. Bogozzuk ki talán a mondatot… keressünk magyarázkodást.

Felettünk: Amikor így közelítjük meg, akkor természetesen az évek  egyre növekvő számára gondoluk… Vannak pillanatok mikor ettől  keserűvé válik a szánk íze. Miért a szemünk fényében felvillanó szomorú gondolat, ha már túl vagyunk azon a bűvös sokadik X-en? Az élet apró pillanatai mellett nem szabad elmenni, észre kell venni a csodát… akár a zenében..

Ha mellettünk szaladnak el a megélt napok, hónapok akkor valami baj van. Ha az érzés, ami átjár az eltel évek gondolatára… hasonló… akkor talán meg kell állni. Végiggondolni a határozott NAGY lépést. Nehéz. S van, hogy azt gondolja az ember, hiába való… kapaszkodót keresünk, társat keresünk, vágyakat kergetünk, pénzt próbálunk halmozni… és az évek elmennek mellettünk…

Velünk? az a szép! az a jó! ez az amire vágyik mindenki – szerintem. Részesei lenni a gyerekek boldogságának, részesei lenni, megélni a napokat… Érezni a vér lüktetését… látni a szemek csillogását… érezni a napsugár símogatásá… a szellő cirógatását… a víz energiát adó ölelését… Egyszerűen ÉLNI! 

Egy beszélgetős vacsora egy baráttal… egy izgalmas  szülinapi meglepetés összejövetel szervezése a barátnőkkel… egy jó könyv, mely elrepít az álmok világába, egy léleksimogatós zene… vagy épp egy vérpezsdítős-rockos kompozíció… A  lényeg talán csak annyi, hogy megleljük azt a békességet ami összhangot teremt az évek és a benső között, ami segít elsimítani a szigorúvá mélyedni látszó ráncokat. Az utat, ami nem a vagyon felhalmozásáról szól, inkább szól a nyugalomról, a megértésről, a békességről… szól az apró dolgok öröméről… Mert abban rejtőznek a titkok. Apró pillanatok, apró titkai. Most. Itt. vagy épp Akkor. Ott. – mikor olvasod… így valahogy…

2011. március 26. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

csoda

Ma találkoztam egy csodával… ezt szeretném megosztani veletek…

Esther

2011. március 26. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Az élet ritmusáról

“Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben.”
(Márai Sándor: Füves könyv )

2011. március 18. péntek Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

változások…

Folyamatos változás kiséri az életünket, folyamatosan változunk mi magunk is. Valahol, egy okos bejegyzésben azt olvastam, hogy 2011 a változás és a döntések éve – no és persze a Vénusz éve is. ♥

Ezt érzem mostanában. Napok óta…

Különös a sors, különös, ahogyan gondoskodva adja meg számunkra a lehetőségeket, apró üzenetekkel sugallja, hogy kinyitotta a kiskaput… vegyem észre és sétáljak be bátran. Évek, igen sajnos évek óta gondolkodom azon, hogy valami mást kellene csinálni, néha elő-elő került a munkahelyváltoztatás gondolata. Voltak napok amikor ezeket olyannyira komolyan is gondoltam, hogy az önéletrajzomat is továbbítottam. Nem jött össze. Akkor, és ott azoko a területeken amelyek felé indulni kívántam, épp nem rám volt szükség. S most? Most, mikor épp olyan feladatot kaptam, amiben jól érzem magam, ami – igaz tudom, hogy ideig-óráig – meghozta a siker élményét… szóval most akkor egyszerre csak kapok egy ajánlatot. Murphy? Vagy csak a sors, az élet fricskája?

No és persze a dilemma…

A kérdésekre, a kételyekre holnap választ kell kapjak. S ki kell mondjam az igent, vagy a nemet. … Nem könnyű éjszaka előtt állok. A távolabbi jövőbe pedig már bele sem merek gondolni….

Remélem a kezemet nem fogják elengedni az égiek, s megkapom a választ…

2011. március 18. péntek Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

:-)

Úgy lépek….

2011. március 15. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

végre…

Régóta nem jártam itt. Pontosan két hét telt el azóta, hogy jelentkeztem… Mi történt az eltelt időszakban?

Semmi. És minden. Semmi olyan, ami országot-világot megrengethetne… Számomra mégis a csodák ideje amiben járok.  ‘S, hogy mindezt miért fogalmazom így? Mi az ami miatt ezt gondolom?

Vegyük talán csak az elmúlt napokat! Nem csodálatos? A napsütés pillanatok alatt mosolyt csal mindenki szája szegletébe… Végigsimít és boldogan átölel a tavaszi szellő. A fákon látni az apró rügyeket, melyek az élet kezdetét mutatják. Egy picinyke, apró rügy, melyben ott lüktet az élet… Egy hét, s látni fogjuk, hogy elkezdődött…. Ismét elindult a körforgás. Ez a legszebb. A tavasz. Mikor látni ahogyan nyújtózkodva bújnak elő a föld vigyázó, óvó mélyéből az alvó virágok… Mikor hallani a madarak énekét… Vagy épp látni, ahogyan a fészküket építik nagy gonddal és építészmérnököket megszégyenítő pontossággal. Hajnalban. 6 órakor az Örs vezér terén. Mert a városhoz már a madarak is alkalmazkodtak… Gondolom szeretik nyugalomban, kissé alacsonyabb szmog és zajszíinttel övezve építgetni a családi fészket…

Új élet kezdődik. Tavasz kezdődik. Kifogástalan négy nappal toppant be a szürke hétköznapok kellős közepébe. Felrázva mindent, s mindenkit. Világgá kiáltva: Lásd, érezd, élvezd a napokat. Szeress és engedd, hogy szeressenek. Ölelj, s engedd, hogy öleljenek. Énekelj, s halld meg a mások énekét is. Mosolyogj, és adj okot a mosolyra.

Érezd, hogy itt a tavasz….

Még, ha esőt is hoz néha… még, ha szürke reggelt is mutat… még, ha az estéit fázósra hűti is… akkor is végre, végre…

2011. március 15. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás