Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

:-)

Kimondhatatlan jól van, ami van.

Minden tetőről látni a napot!

Pilinszky

2011. április 21. csütörtök Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

gondolatok mára

“…Nem tudom, hogy Mamának vagy Dan hadnagynak volt-e igaza, hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de azt hiszem, kicsit mindkettő igaz…”
(Forrest Gump c. film)

“…Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk…”
(Szex és New York c. film)

2011. április 17. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

kétség

tücsök motoszkál a sarokban,

halkan zirregve jelez,

gondolat keresi a helyét.

2011. április 12. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

este

A fák hullámzó zöldje.

Az eső apró neszezése.

Csendes gondolatok.

2011. április 12. kedd Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

ébredj

Sóhajt az ajtó.

Reccsen az ablak.

Kacagó reggel.

2011. április 11. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | 2 hozzászólás

szél

Faágak hajolnak a szélben,

Rügy pattan a napsütésben.

Vártad a tavaszt.

2011. április 11. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

hangok

Sziréna szól a távolban,

Belevijjog az álomba,

Sikít a tegnap.

2011. április 11. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

esti hangulat

Az este itt lopakodik, szürke ruhája meg-meglebben.

Csillag fénye csillan, ablakomon villan,

Az este megérkezett, sötét palástja földig ér.

2011. április 11. hétfő Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

Szerelem a palackban

Merlyn, a varázsló egy este vendégül látta várában barátját,
Lancelott lovagot. Borozgattak, beszélgettek, de látszott,
hogy Lancelottal valami nincs rendben.
– Kedves barátom,- kérlelte a varázsló – mi bánt, mond el!
Lancelott már egy kicsit a bor hatása alá került, így
megeredt a nyelve, panaszkodni kezdett.
– Szerelmes vagyok a királynéba, de én sohasem érhetek fel
csodálatos lényéhez, ojan gyönyörű, ojan szellemes. Szinte
hason csúszok előtte, Ő pedig mindíg belém rúg. Még ezt is
szívesen elviselem, csakhogy láthassam, a közelében
lehessek. Most pedig elküldött magától, messzi földre kell
mennem, mert a sárkány elrabolta az ezüst cipellőjét. Vissza
kell szereznem.
Merlyn nagyon megsajnálta a lovagot, és amikor az az
elfogyasztott jó boroktól mély álálomba merült, csendesen
oda osont hozzá egy üres palackkal.
A szerelem éppen ott üldögélt Lanszelott szája szélén, csúny
szürke arcú kis manó. Láthtóan unatkozva lógázta a lábát. A
varázsló egy ügyes mozdulattal az üvegbe billentette, és
gyorsan bezárta, hogy nehogy megszökhessen.
A lovag reggel amikor felébredt, bár még egy kicsit zúgott a
feje az esti borozgatástól, frissnek, vidámnak, szabadnak
érezte magát.
Még eltöltött néhány napot barátjánál, aztán vissza tért a
királyi palotába. Nem sietett úrnőjéhez, nyoma sem volt
lelkében a korábbi lángolásnak. Közömbösen kezébe vett egy
könyvet, leült a kertben egy fa alá, és olvasgatni kezdett.
Ginevra éppen arra sétált údvarhölgyei társaságában, és
amikor meglátta az üldögélő, olvasgató lovagot, alig hitt a
szemének. Lanszelott visszajött, és nem veti magát azonnal,
alázatos szolgájaként lábai elé?
Duzzogva megszólította hűtlenné vált lovagját: – hol van a
cipőm, vissza hoztad?
Lanszelott csodálkozva nézett föl. Cipő? Milyen cipő, hűű, a
fenébe, elfelejtettem, villant át rajta a gondolat, de nem
érzett semmit, sem megbánást, sen félelelmet a
kegyvesztettség miatt.
A királynő duzzogva elrohant. Miközben távolodott,
Lanszelott azon tűnődött, hogy már nem is olyan szép ez a
hölgy. Minha már egy kicsit öregedne is, talán a csípője is
túl széles.
A lovagnak rengeteg hasznosan eltölthető ideje lett.
Belevettete magát a tudományokba. Utazgatni kezdett, és tőbb
nyelvet megtanult.
Boldog még sem volt. Üres lett az élete. Amikor újra
meglátogatta barátját, a varázslót, haragosan rá rontott.
– Mit tettél velem te gazember, üres lett az életem, egy
fabatkát sem ér! Őlj meg, vagy add vissza azt amit elvettél!
Merlyn hümmögött egy kicsit, nem értette a dolgot, hiszen
csak jót akart.
Levette a polcról az üveget. A szerelem ott üldögélt
felhúzott térdekkel, huncut mosollyal a szeme sarkában, a
palack fenekén. Merlyn megfogta gallérjánál fogva és vissza
tette a lovag szájába. Az nagyot nyelt és boldogan elrohant,
alázatosan szenvedni királynéja lábai előtt.

2011. április 10. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

kétséges kétségek

Igen is, meg nem is.

Kellesz is, meg nem is.

Hiszem is, meg nem is.

De bevallom.

Látom is, meg nem is.

Hallom is, meg nem is.

Várom is, meg nem is.

Áldom is, meg nem is.

De akarom.

Lehetne is, meg nem is.

Vihetnél is, meg nem is.

Álmodhatnám is, meg nem is.

Vigyázhatnál is, meg nem is.

De elhiszem.

Hazudhatnád is, meg nem is.

Mondhatnád is, meg nem is.

Ölelhetném is, meg nem is.

Szerethetném/nél is, meg nem is.

De vállalom.

2011. április 10. vasárnap Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás