Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

egy igazi csoda…

Valamikor kislány koromban ért ilyen élmény utoljára…

Talán az első találkozás a könyvekkel? Az “igazi” könyvekkel…

Akkor érezhettem utoljára ilyen varázslatot, mint ma este. ..

Koncerten jártam. Verseket hallgattam, hallottam…

Mi is volt ez? “Lámpafény” simogatta érzékeinket.

Megszólalt a pici és törékeny nő selymes-sejtelmes hangon és a varázslat elkezdődött.

Átölelt, felkapott, elrepített és ringatott.

Az egyik pillanatban vonatról figyeltem az előttem elsuhanó tájat, s a szél repítette kalpagomat…

A másikban a nyár íze olvasztotta a pillanatokat egybe.

Ülni, állni, ölni, halni szerettem volna… vagy egyszerűen csak várni: Üzenj..

majd a Lámpagyújtó énekelt és a Lámpafény meghitten átölelt.

 

Az élmény, az érzés?

Annak, aki barátságban van a versekkel: katartikus, főleg, ha egy picit kedveli a jazz zenét…

A ma este?

A végén koncertteremben lopva körbenéztem. Majdnem telt ház…

Eszembe jutott a világ, melyet kinn tudtunk hagyni másfél órára.

Felül tudtunk emelkedni a gazdasági-pénzügyi recesszió keserűséget hozó napjain,

el tudtuk felejteni a svájci frank okozta nyomást,

a rohanó élet okozta fásultságot.

A művész célja, hogy a művészetével adjon valami olyan plusszt, amitől többnek érzi magát az ember…

Megkaptuk az “útravalót”…

Nálam sokáig ki fog tartani, mert olyan gyermeki csodálattal hallgattam, néztem, mint régen…

Szívtam magamba, mint a szivacs…

belemerülve, a pólusaimat teljesen megnyitva szívtam magamba a zenét, a verseket, a művészetet…

Feltöltött.

Feltöltődtem.

http://www.youtube.com/watch?v=qVtxpqZ4vCw&feature=related

 

2011. december 10. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás