Ki is az a ki vagyok én….

pillanatok, érzések, érzelmek…

hit…

Hiszek a sorsban, az előre leírt sakklépésekben. Hiszek abban, hogy Isten mindent lát, és tud, és hogy én, a kis porszem, nem igazán választhatok. Amit teszek, ösztönösen teszem. Akit keresek, azt a vérem kutatja. A hangokat miatta hallom. Egy terv részei vagyunk, és a tervet véghez kell vinni.

2012. március 31. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

repülés2

“Mennyire nagy hiba volt részemről, hogy volt idő, mikor nem voltam boldog. Aztán meg az, hogy mennyit ér az az élet, amit ha visszanézek, üresnek találok. Én meg csak könnyes szemmel bólintok. De aztán rájövünk, hogy végül is soha sem késő. Én persze mindig némi felháborodást tartogatok szívem mélyén, mert nagyon sok időt kellett eltöltenem egyedül. De az igazán fontos dolgokhoz csend kell, és valami megfogalmazhatatlan mélység. Zajban nem születnek igazi kérdések, és valódi válaszok sem…”

2012. március 31. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

repülés…

 

“Álmodozunk, és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán el sem hisszük, hogy valaha lebegtünk. A fogadalmakat szétrágja a rozsda. Mégis újra kezdjük. Szívdobbanást érlelünk, kérés nélkül osztogatjuk. Elesünk. Egyedül legvégül mindig elesünk. Átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva, hiszünk. Nem bevallottan, de hiszünk.”

 

 

 

2012. március 31. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

A barátságról

Az emberek körülvesznek bennünket mindennapjainkban.  Sokan, sokszor túl sokan.

Mitől válik egy a sok ezer közül mássá?

Attól, hogy barátodnak mondhatod.

Attól, hogy gondol rád. Hogy törődik veled.

Nem attól, hogy a hét minden napján elmondja mi történt vele…

 

Néha napokat, vagy akár heteket is átlapozhatsz az asztalon lévő naptárodban, hogy beszélsz vele.

De, ha szükséged van rá valami érhetetlen módon megérzi és már csörög is a telefon.

Ha azt érzed itt a világ vége, ő jön és megráz…

Ha azt érzed tiéd a világ… elejétől a végéig? veled örül…  azután egy halkan megpróbál a földre leállítani…. talán a repülés nem is veszélytelen módja a mindennapok megélésének. 🙂

Nem az örömödet rontja el, hanem csupán félt…

 

A barát?

Ha egy apró hírt hall, olvas aggodalommal fordul a telefonhoz és tárcsáz… Csak, hogy megnyugodjon.

Mert félt.

A barát őszinteségért viszont szavakkal válaszol.

Amikor te a lemeztelenített vacogó lelkedet megmutatod, ő is elkezdi a “vetkőzést”…

 

Veled, melletted, érted…

Az évek útmutatást adnak egymáshoz…

2012. március 31. szombat Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás